A cégértékelések kapcsán számos mítosz él a köztudatban. Ezekből szemezgettem Aswath Damodaran gyűjtése alapján.
1.- Az értékelés mindig objektív
Bár az értékelés során használt modellek kvantitatív adatokon nyugszanak, azok sok esetben szubjektív döntések eredményei, melyek így a végső eredményt torzítani fogják. Sajnos tehát az értékelés sosem lesz teljes mértékben objektív.
A torzításokat a legkönnyebben úgy minimalizálhatjuk, ha az értékelés végéig várunk a cégérték megállapításával, illetve ha független félként minimálisra csökkentjük a cég alul- vagy túlértékelésében való érdekeltségünket.
2.- Az értékelés eredménye örök érvényű
Még egy jól elkészített, megfelelő háttérmunkára épülő értékelés sem lesz mindig érvényes, hiszen a végeredményt olyan folyamatosan változó tényezők befolyásolják, mint a cégspecifikus adatok (gyorsjelentések, üzleti modellek), vagy az iparágra jellemző piacspecifikus információk, illetve az adott ország gazdasági állapota és a piaci kamatlábak.
Mindezek következtében az elemzések során megállapított cégérték, mindig csak az adott pillanatban lesz érvényes, bármilyen változás, vagy új információ nagyban módosíthatja az értékelési modellek végeredményét.
3.- Az értékelés mindig pontos
Bármilyen óvatosak a számítások és kidolgozott az értékelés még akkor is sok bizonytalanságot tükröznek a végső értékek, hiszen becsléseken, valamint jövőre vonatkozó elvárásokon nyugszanak. Általánosságban azonban elmondható, hogy egy nagyobb múltú, érett vállalat értékelése pontosabb eredményt hoz, mint egy fiatal, vagy fejlődő piacon működő vállalaté.
4.- Minél összetettebb az elemzés, annál jobb
Az értékelési modellek bonyolultsága magával hordozza a szükséges adatmennyiség növekedését is, ezzel együtt pedig a hibák előfordulásának valószínűségét is.
Annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkenthessük a kvantitatív modellek hiba határát nem szabad több adatot, információt felhasználnunk, mint amennyi feltétlenül szükséges (takarékosság elve), továbbá a költség-haszon elvét szem előtt tartva mérlegelnünk kell a részletek beépítésének hasznát és az ezzel együtt járó esetleges becslési hibák, költségek arányát. A túl sok információ problémája miatt ugyanakkora hangsúlyt kell fektetni az adatok szelektálására, mint az értékelési modell kiválasztására.
5.- A haszon reményében azt kell feltételeznünk, hogy a piac nem hatékony
Amikor az értékeléssel az az célunk, hogy minél nagyobb haszonnal adjunk el, vagy vásároljunk, tulajdonképpen azzal a feltételezéssel is élünk, hogy a piac nem működik hatékonyan, hiszen az ott lévő piaci ár nem tükrözi a valós értéket.
A piaci hatékonyság kérdéséhez a legszerencsésebb szkepticizmussal fordulnunk, hogy elkerülhessük az alul- vagy túlértékelést. Tartsuk szem előtt, hogy “ami túl szép, hogy igaz legyen”, valószínűleg nem igaz, továbbá ha az elemzés eredményeképpen kapott cégérték jelentősen eltér a piac ártól feltételezzük hogy a piacnak van igaza, majd próbáljuk bebizonyítani ennek ellenkezőjét.
6. Az érték a lényeg nem az elemzési folyamat
Nem szabad csupán az értékelés eredményére koncentrálnunk, mert akkor elszalaszthatjuk az elemzés során feltárt fontos tapasztalatokat, melyek segítségül szolgálhatnak számos alapvető folyamat megértésében. Pl. Mekkora a jelentős növekedés ára? Mennyit és a márkanév? Mennyire fontos a megtérülések javítása? stb.
Forrás: Aswath Damodaran, Befektetések értékelése
Cégérték Info 